Leonid Afremov neve sokak számára egyet jelent a vibráló színekkel és az érzelmekkel teli festményekkel. Az orosz származású művész élete és munkássága lenyűgöző utazás a művészet világában, amely során sajátos stílust alakított ki, és világszerte elismertséget szerzett. Életútja legalább annyira színes – és néha sötét árnyalatokkal teli –, mint alkotásai.
Kevés festő képes úgy megragadni a pillanat varázsát és az érzelmek mélységét, mint Leonid Afremov. Az orosz származású művész élénk színeivel, jellegzetes palettakéses technikájával és az online művészetértékesítés úttörőjeként világszerte ismertté vált. Életútja nem volt egyszerű: zsidó származása miatt sokszor háttérbe szorult, mégis rendíthetetlenül alkotott, míg végül milliók szívébe lopta be magát. Ismerd meg közelebbről azt az embert, aki a szivárvány minden színét képes volt vászonra vinni – és egyben lelkünkig hatolni velük.
Egy festő születése: Vityebszktől a vászonig
Leonid Afremov 1955. július 12-én született a fehéroroszországi Vityebszkben – abban a városban, ahol Marc Chagall is világra jött. Egy szerény, hagyományos zsidó családban nőtt fel: apja cipészként, anyja fémmunkásként dolgozott. Már egészen fiatalon megmutatkozott rajztehetsége, szülei pedig mindenben támogatták, hogy kövesse szenvedélyét.
A középiskola után a Vityebszki Tanulmányi Intézet hallgatója lett, ahol festészetet és grafikát tanult. Itt ismerkedett meg az impresszionizmus világával, és többek között Picasso, Chagall, valamint Modigliani művészete gyakorolt rá mély benyomást. Már ekkor érezhető volt, hogy nemcsak másolni, hanem újraalkotni akarja a világot – a maga színes, érzelmes nyelvén.
A művész, aki nem fért bele a keretekbe
Afremov művészi útja nem indult könnyen. Az iskola befejezése után többféle munkát is vállalt: dolgozott sörgyárban címketervezőként, színházi látványtervezőként, majd propaganda plakátokat készített közintézmények és kolhozok megrendelésére. Bár a munkái népszerűek voltak, zsidó származása miatt a helyi művészközösség rendszeresen háttérbe szorította. Műveit főleg családi körben tudta eladni, hivatalos kiállításokra ritkán kapott meghívást.
A személyes és társadalmi nyomás végül arra sarkallta, hogy új életet kezdjen. 1990-ben családjával Izraelbe költöztek, abban a reményben, hogy ott nagyobb elfogadásra és lehetőségekre lelnek.
Újrakezdés idegen földön: Izrael színei
Az izraeli időszak kezdetben bizakodással indult. Afremov reklámügynökségnél kapott munkát, majd egy galériában kezdett dolgozni, ahol nemcsak a művészet világába csöppent újra, hanem elsajátította a képkeretezés fortélyait is. Ez a galéria lett az a hely, ahol megismerkedett azzal az eszközzel, ami örökre megváltoztatta művészetét: a palettakéssel.
Dávid tornya ma az afremov.com webshopban.
Ám a művészi kibontakozást Izraelben is megnehezítették az előítéletek. Afremov képeit nevetségesen alacsony áron vették meg a galériák, majd jóval magasabb áron értékesítették tovább. Amikor szóvá tette ezt, rendszerint megalázó válaszokat kapott: „Te csak egy újabb orosz hulladék vagy, esélyed sincs itt!”. Egy egész napig készült festményt gyakran csak pár sékelért tudott eladni.
Úgy érezte, hogy a galériákon és az izraeli közéleten keresztül sem jut szóhoz, így megpróbálkozott azzal, hogy festményeit utcai vásárokon és helyi klubokban árusítsa. Ám ez sem hozott áttörést. A család egy idő után kénytelen volt elköltözni, és egy orosz bevándorlók által lakott városrészbe költöztek, ahol végül fia, Dimitry kezdte el házalva értékesíteni apja műveit.
Meglepő módon ez a stratégia működni kezdett. Több bevételre tettek szert, mint a hivatalos galériákon keresztül. Dimitry kereskedői vénája segített abban, hogy idővel annyi pénzt gyűjtsenek, hogy Ashdod városában megnyithassák Afremov első saját galériáját.
Festőkéssel és jazzel: stílus és inspiráció
Afremov galériája sajnos nem sokáig működhetett zavartalanul. Vandálok megrongálták, és ezzel az alkotói szabadság is újra korlátok közé szorult. A helyi izraeli sajtó megtagadta a reklámokat, így csak orosz nyelvű portálokon és rádióműsorokban tudtak hirdetni.
Az 1990-es évek végén Afremov egyre többet festett palettakéssel – így született meg az a technika, amelyről ma is könnyen felismerhető. Ekkoriban ismerkedett meg Leonid Ptashka jazz-zenésszel, aki arra inspirálta, hogy készítsen egy teljes portrésorozatot híres jazzművészekről. A sorozatot később az Ashdod-i jazzfesztiválon is kiállították, a közönség pedig lelkesen fogadta.
Forrás: alkotasutca.hu
2001 márciusában újabb csapás érte: galériáját ismét megrongálták, több tucat festménye megsemmisült, eszközei eltűntek. Ez volt az a pont, amikor a család úgy döntött, újrakezdik – ezúttal már nem Izraelben.
Az amerikai álom: internet és világhír
2002 januárjában az Egyesült Államokba költöztek. Ekkorra Afremov már sok mindenen túl volt: elutasításon, újrakezdéseken, reménytelenségen. Ám a sorsa még mindig tartogatott meglepetéseket.
2004-ben fia, Boris elkezdett ismerkedni az internetes kereskedelemmel, és az Ebay lehetőségeivel. Nem telt bele sok idő, mire rájött: apja festményei ideálisak az online értékesítésre. Elkezdte árverésre bocsátani őket – és a siker nem maradt el. Egy-egy kép akár több száz vagy ezer dollárért is gazdára talált.
Afremov végre megtalálta a közönségét – a világ minden tájáról. Az online eladások robbanásszerűen megnőttek, és a festő neve egyre ismertebb lett. Munkái még a pszichológiai szakma figyelmét is felkeltették: képeit terápiás célokra kezdték használni, különösen stresszoldó, nyugtató hatásuk miatt.
Palettakésből brand: a családi vállalkozás születése
2007-ben Boris segített apjának létrehozni weboldalát, ahol eredeti festményeket és azok reprodukcióit kínálták világszerte. Afremov egyre kevesebbet foglalkozott az üzleti háttérrel – szívbetegsége miatt orvosa is azt tanácsolta, inkább csak alkosson. Az értékesítést és a webes ügyintézést fiai vették át, így Leonid végre arra koncentrálhatott, amihez a legjobban értett: festeni.
Leonid Afremov 2019. augusztus 19-én hunyt el mexikói otthonában, Playa del Carmenben. Bár fizikailag már nincs köztünk, művészete tovább él: képeit világszerte gyűjtik, másolják, értékelik. Festményei ott vannak pszichológiai rendelők falain, családi nappalikban, kiállításokon és könyvborítókon.